Váradi Ráhel - 5.c osztály

Váradi Ráhel vagyok, 25 éves pedagógus, és nagy örömmel készülök arra, hogy a következő tanévtől együtt kezdjük meg a közös munkát az 5.c osztályban. Budapest mellett, egy kis községben élek, ahol a sport és a közösség a mai napig fontos része az életemnek. A sport gyerekkorom óta meghatározza a mindennapjaimat, különösen a labdarúgás, amely már 16 éve az életem része. A helyi csapatban kezdtem, majd az MTK, a Soroksár és a Honvéd női csapataiban is játszottam. Több mint 100 alkalommal léphettem pályára az NB I-ben, valamint a korosztályos válogatottba is többször meghívást kaptam. A sport megtanított a kitartásra, fegyelemre és a csapatmunkára – ezeket az értékeket szeretném a gyerekeknek is átadni. Tanulmányaimat a Nagykovácsi Általános Iskolában kezdtem, ahol elhivatott pedagógusok inspiráltak arra, hogy én is ezt a pályát válasszam. Középiskolába a Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumba jártam, ahol már diákként éreztem a támogató légkör erejét. Ezért is külön öröm számomra, hogy ma már itt taníthatok. A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen szereztem diplomát testnevelő–gyógytestnevelő és egészségfejlesztő tanárként. Immár 2,5 éve tanítok, és ez idő alatt megerősödött bennem, hogy jó helyen vagyok a pályán. Hálás vagyok a bizalomért, amelyet pályakezdőként kaptam. Munkám során a gyerekek fejlődését és személyiségük alakulását tartom a legfontosabbnak. Nyitott vagyok, szeretek fejlődni, és arra törekszem, hogy minden diákból a lehető legtöbbet hozzam ki. Következetes vagyok, ugyanakkor partnerként kezelem a gyerekeket, és fontosnak tartom a bizalomra épülő kapcsolat kialakítását. A sportos osztály különösen közel áll hozzám, hiszen pontosan tudom, milyen kihívást jelent összeegyeztetni a tanulást és az edzéseket. Ebben szeretném segíteni a diákokat, támogatni őket és egyensúlyt teremteni a mindennapjaikban. Célom, hogy egy összetartó, kitartó közösséget építsünk, egy igazi „csapategységet”, amely egészen 8. osztályig elkísér bennünket. Szeretném a gyerekeket felkészíteni a gimnáziumi évekre és a „nagybetűs életre”, miközben fontos számomra, hogy a tanulást ne teherként, hanem lehetőségként éljék meg. Bízom benne, hogy közösen olyan élményeket szerzünk, amelyekre évekkel később is jó szívvel gondolnak majd vissza. Várom a közös munkát!